Az alábbi cikkben megpróbálom röviden, lényegretörően elemezni a jelen korunk állami/társadalmi berendezkedéseit és annak alapvető hibáit, visszásságait.

A mai államokat két csoportra lehet osztani: a kapitalista, valamint a szocialista (nevezhetjük akár keleti vagy szovjet) típusú államokra.

Szocialista típusú államok (szovjet mintára)

Ezek a rendszerek legfőbb sajátossága a nagyfokú 'hatalomközpontúságuk'. Az uralkodó osztály, hogy hatalmát fenntartsa, hatalmas elnyomó gépezetet tart fenn. Szinte mindenki a rendőrség ellenőrzése alatt áll vagy állhat bármikor. Egypártrendszer létezik: a kommunista párt ellenőrzi a társadalom és az állam egészét. Hogy hatalmát biztosítja, a maga részére sajátít ki minden politikai tevékenységet. A saját ideológiáján kívül mást nem tűr meg. Lényegében egyetlen munkaadó létezik: az állam. Az autonóm törekvéseket (legyen az szociális, kulturális, gazdasági vagy politikai) elnyomja, hiszen az alapjaiban veszélyeztetné a kialakított rendszert.

A hatalom a kiváltságokkal rendelkező keskeny réteg kezében van, ami korántsem valósította meg a kizsákmányolás nélküli és egyenlőségen alapuló társadalmat, amiről a propagandája áradozik. Valójában csupán egy államkapitalizmust hozott létre, ahol egyetlen munkaadó létezik, az állam (a többi különbség csak ebből fakad). Végeredményben hasonlít a kapitalista berendezkedésű burzsoáziához.

Kapitalizmus

A szocialista államokban sokszor hangoztatják a "bőséget", ám helyzetüket a kapitalista államokéval összehasonlítva a dolgozóik mégis hajlamosak azt gondolni, hogy a nyugati típusú társadalom az ideális társadalom, a fogyasztás, a demokrácia, az egyén szabadságának birodalma. Márpedig a valóság sokkal kevésbé idillikus. Az kétségtelen, hogy az egyéni szabadság jóval nagyobb nyugaton, mint keleten. Ám ez a szabadság annyit tesz, hogy az ember olyan legyen, mint a nagy átlag: fogyasszon, dolgozzon és szavazzon. Ha túlságosan eltérne ezektől a normáktól, számos eszköz szolgál a 'helyes útra' való visszaigazításhoz, kezdve a tv-n, rádión és sajtón keresztüli propagandától az iskolai, munkahelyi intézményesített nevelésig. Mindezek eredményeképp az átlagember meg van elégedve sorsával, és nem lázadozik a kizsákmányoltsága ellen.

Nyugaton megtűrik a rendszert alapjaiban megkérdőjelező eszméket és gondolatokat is. Ezt azért tehetik meg, mert szinte korlátlan ellenőrzéssel rendelkeznek az információs eszközök felett, ami megakadályozza a radikális gondolatok terjedését. A szabadság csak addig elfogadható a rendszer számára, amíg nem veszélyezteti azt létében.

Ugyanilyen látszat a demokrácia is. A kapitalista rendszerben úgynevezett "szabad választások" vannak. Ezzel a legfőbb hiba az, hogy a megválasztott képviselőket a választók nem ellenőrizhetik, semmilyen számonkérési lehetőséggel nem rendelkeznek. Ez ahhoz a visszássághoz vezet, hogy valaki megválasztatja magát egy olyan programmal, amit esze ágában sincs megvalósítani. A választók ez ellen semmit sem tehetnek, mivel a képviselők nem visszahívhatók. Holott a "demokráciában" a nép akarata kellene érvényesüljön.

A fogyasztás és a szocialista rendszerhez képest rendkívül bő áruválaszték szintén rejt magában ellentmondásokat. A fogyasztói társadalmak ugyanis a harmadik világ és a kelet munkaerejének és nyersanyagainak módszeres kizsákmányolásán alapulnak, a 'bőséget' végeredményben a Föld többi országának nyomora teszi lehetővé.

A kapitalizmus jelszava a 'szabad verseny'. Ez a szép elv azonban csalóka: ahhoz vezet, hogy a termelés szinte minden terén az iramot jobban bíró mamutcégek és társulások monopóliumot szereznek, elnyomva és megszűntetve/beolvasztva azokat a kisebb termelőket, akik nem bírják a versenyt.

Mind a kapitalista, mind a kommunista állam az embereken 'élősködik', az adókat kényszerrel hajtatja be. És míg az állam az adókból, a hatalmon levő burzsoázia az alacsonyabb néptömegekből, addig az emberek többsége a minimálbérből él.

Mint látjuk, a nyugati társadalmak vonzóbbak a keletinél, azonban ne feledjük, hogy ez is mélységesen egyenlőtlen, hierarchikus és hatalomelvű kizsákmányoló társadalom.