Proudhon (Pierre-Joseph, 1809-1865), francia anarchista gondolkodó, újságíró, az anarchizmus elméletének egyik legnagyobb képviselője

Híres, szállóigévé vált mondása: la propriété c'est le vol, azaz a magántulajdon lopás. Eredetileg nyelvésznek készült, majd hajóvállalatot igazgatott, csak később lett hivatásos politikus. Népbankot kívánt létrehozni, ahol a munkások kamat nélküli kölcsönt kaphattak volna, ám ez a kísérlet kudarcot vallott. Proudhon célja a kapitalista tőke eltörlése volt. Újságíróként lapjait betiltották, többször börtönbüntetésre ítélték. Élete végén Belgiumban élt. Fő műve A nyomorúság filozófiája, majd később megjelent a Kutatások az emberi jogok elvéről és összetételéről című munkája.

Bakunyin (Mihail Alekszandrovics, 1814-1876), orosz anarchista forradalmár

Nemesi családból származott. Berlinben tanult filozófiát, majd tagja lett a Nemzetközi Munkásszövetség orosz szekciójának. Olaszországban élt, ahol nekilátott az anarchista mozgalom kiépítésének. Szembekerült Marxszal: szerinte a német gondolkodó olyan állami szocializmust készített elő, amely új tekintélyuralmat teremt majd. Végül az I. Internacionálé kizárta Bakunyint és az első anarchistákat a kommunizmus csoportjai közül (ezzel lépett az anarchizmus új, külön útra). A szabadságért folyó harc lelkes híve volt. Az Államiság és anarchia című munkájában igyekezett megvilágítani az anarchizmus és a többi 'forradalmi' eszme különbségeit. Bakunyin a spontaneitás híve volt: szerinte az ember eredendő jósága és társas mivolta idővel spontán módon önkéntes közösségi egyesülésekhez vezet. Egyéb fontos művei: Gyónás, A tudományos anarchizmus (cikk). Bakunyin munkássága elsősorban az olasz és spanyol anarchizmusra volt nagy hatással.

Kropotkin (Pjotr Alekszandrovics, 1842-1921), orosz herceg, földrajztudós, a darwini evolúciós elmélet híve

A cárizmus ellen lázadó értelmiségi, bebörtönözték, majd nyugatra szökött, és hamarosan az anarchista mozgalom egyik vezetője lett. Nézetei szerint az állam a kizsákmányolás és elnyomás eszköze. A kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társadalmakat evolúciós alapon magasabbrendűeknek tartotta. Eszményképe egy olyan decentralizált társadalom volt, ahol önálló közösségek egyesítik a városi civilizáció és a mezőgazdaság előnyeit.

Godwin (William, 1756-1836), angol filozófus és író, az anarchista társadalomfilozófia első képviselője

Kálvinista papnak készült, majd filozófus és író lett. Az anarchizmus jelentős hatású gondolkodója volt, az értelemre, rációra helyezte a hangsúlyt. Vizsgálódás a politikai igazságosságról és annak a közerkölcsre és a boldogságra gyakorolt hatásáról című könyve 1793-ban jelent meg. Az egyén szabadságával szembeni állami erőszakot elutasította, védelmébe vette a forradalmárokat. Az ideális társadalom szerinte kis, önellátó közösségekből áll. Amerikába utazott két híres költő, Wordsworth és Coleridge társaságában, ám nem sikerült megvalósítania elképzeléseit.

Stirner (Max, eredeti nevén Johann Caspar Schmidt, 1806-1856) német államellenes filozófus, az anarchizmus elméletének egyik megalkotója

Elvetette az állam létét, mivel szerinte ez jelenti a legnagyobb kényszert az emberek számára. Az előtte alkotó anarchista gondolkodókhoz képest nagy hangsúlyt fektetett a szellemi és kulturális értékek megőrzésére, és a teljesebb egyéniségkifejezésre.

Rousseau (Jean-Jacques, 1712-1778), svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző

Rousseau az anarchista mozgalmak előtt élt és alkotott, ám azt érdemes megjegyezni, hogy a Társadalmi szerződés című műve erős rokonságot mutat a későbbiekben kialakult anarchizmus eszméjével.