Az anarchizmus létrejöttének legfőbb akadálya a hatalmat gyakorló mindenkori állam, ami elfojtja azokat a törekvéseket, amik alapjában döntenék meg az állam létezésének elvét.

A másik akadály pedig az emberek passzivitása. Az átlagember teljesen megelégedett a sorsával, nem lázadozik, nem is gondol arra, hogy mennyire igazságtalan rendszerben él. Számára a boldogságot az anyagi javak (ház, autó) jelentik, amik elengedhetetlenek az elismertséghez ebben a rendszerben. Ha ezeket a javakat megszerezte, boldognak érzi magát, és bele sem gondol a szegényebb tömegek nyomorába.

Az anarchisták azt vallják, hogy az anarchista társadalom létrehozása eddig csak rajtunk, embereken bukott meg. Az összes államformát megváltoztatni kívánó kísérletben ugyanis mindig voltak olyanok, akik magukhoz ragadták a hatalmat. Ha az anarchizmus egyszer létrejön, nem erőszak, hanem csakis az emberek közötti szabad megállapodás hozhatja létre. Ezért is az anarchisták minden forradalom vesztesei: semmit sem követelnek a maguk számára, csak egy olyan társadalmi szervezet megteremtését, amelyből eltűnik minden kizsákmányolás. Számukra nincs részleges siker, a győzelem csak a céljaik maradéktalanuli megteremtését jelenti.